Lézergravírozó a jövőből - Wainlux K8 teszt

Sokan kacérkodnak a gondolattal, hogy otthon, maguk készítsenek kisebb dísztárgyakat, játékokat, karácsonyfadíszeket. Azonban a lézervágók/gravírozók nem tűnnek egyszerű eszköznek. A Wainlux mérnökei szerették volna megalkotni azt a gépet, amit mindenki használni tud. Lássuk, hogy sikerül!

---

Nézd meg a gépről készített videós bemutatómat is!

---

A lézergravírozás vagy vágás elsőre bonyolult műveletnek tűnik, másodjára pedig még bonyolultabbnak, végül kiderül, ha valaki tényleg szép dolgokat akar alkotni, ahhoz bizony kelleni fog a kitartás, kelleni fog egy vektorgrafikus program beható ismerete is. Persze lehet ennél egyszerűbben is, mondjuk a grafikus programot kiiktathatjuk, ha az interneten vásárolunk kész terveket, amiket kivághatunk vagy gravírozhatunk.

Ha így teszünk, akkor sem tudjuk kikerülni a vágószoftver megtanulását, kelleni fog, hogy ismerjük az anyagokat, amivel dolgozunk, és az is, hogy képesek legyünk a lézerünket rendesen beállítani, hogy a munkák szépek, pontosak legyenek.

Összességében elmondható tehát, hogy egy nagyon kezdő szint felett rengeteg tanulásra lesz szükségünk, hogy szép munkák kerüljenek ki a kezeink közül.

Itt azonban még közel sem értünk a feladatok végére, ugyanis a lézervágás rengeteg füsttel és elég bántó szagokkal jár. Ez röviden azt jelenti, ha vágni akarsz, akkor ki kell építened egy komplett elszívórendszert, a vágáskor keletkező füstöt kivezeti a lakásból vagy a műhelyedből.

Persze léteznek erre a célra olyan dobozok, amikbe a gépedet beteheted, ezekhez a dobozokhoz kapsz elszívót meg csövet, ez kicsit egyszerűsít a problémán. Ám, ilyenkor még mindig ott a szomszédod, aki pl. egy panelház esetén nem biztos, hogy a Te füstödet akarja beengedni az ablakán, amikor szellőztet.

Van baj elég!

A Wainlux azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy olyan gépet alkosson, ami mindezeket a problémákat megoldja, kiküszöböli, ez lett a K8 lézergravírozó!

A feladat nem volt kicsi, hiszen meg kellett alkotni egy olyan gépet, ami a kezdők számára is nehézség nélkül használható, meg kellett alkotni egy olyan szoftvert, amihez nem kell nagy előképzettség, utoljára, de nem utolsó sorban pedig valamit kezdeni kellett a füsttel is. Ez így összességében egy nagyon fogós, embert próbáló feladatnak tűnik, nem mellesleg az is.

A Wainlux nekem teljesen ismeretlen volt eddig, arról sem tudtam azt sem, hogy Kickstarter kampány is futott, hogy összekalapozzák a gép fejlesztésére a pénzt. Nem tudtam a gépről sem semmit, de szerencsére küldtek egy promó videót, amit megnézve nem volt kérdéses, hogy elvállalom a munkát. Nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerült a videón nagyon jól mutató gép a valóságban, és az is, hogy valóban annyira könnyű kezelni, ahogy bemutatják.

Ezeket persze mind el fogom mesélni, de most már lássuk végre a gépet!

A csomagolás tökéletes, mutatós, de nem harsány, szóval mindenképpen bizalmat ébresztő. Én két dobozt kaptam, az egyikben maga a K8-as gravírozó volt, a másikban az elszívó, ami opcionális, vagyis külön kell megvásárolnunk.

Az első és legfontosabb a géppel kapcsolatban, hogy semmit nem kell szerelnünk. Semmi más dolgod nincs, mint kicsomagolni, bedugni a tápegység kábelét, összekötni a számítógépeddel egy USB kábel (Type-C) segítségével, telepíteni a szoftvert és elkezdeni a munkát.

A szép a dologban, hogy ez eddig meg is valósul, pont úgy, ahogy ezt ígérik, vagyis a Wanilux K8-at lényegében csak be kall kapcsolni és működik!

Pont ez a helyzet az elszívóval is. Ahhoz is kapunk egy tápot, kapunk egy gégecsövet, és magát az elszívót. A gégecsővel összekötjük a gravírozóval, a tápot bedugjuk a konnektorba, és be is kapcsolhatjuk. Semmi varázslat, semmi mókolás, állítgatás, szerelgetés. Bekapcsolod és használod. Ennyi!

A gravírozó mellé kapunk tartozékokat is. Ezek közül talán az a csomag fog mindenkinek tetszeni, amibe próba anyagokat csomagoltak, mert itt van minden a textiltől a kaparós papíron és matricán keresztül a rétegelt lemezig minden, de még két kis kutyacsontot, vagyis eloxált alumínium fityegőt is adnak, amit a kutyák nyakörvére lehet csatolni.

Van egy kis ecset, egy tisztító az égett részek tisztításához, van egy L-alakú mágneses valami (majd elmondom mi ez), és persze egy nagyon kultúrált felhasználói kézikönyvet is kapunk. Korrekt csomag az biztos!

Oké, akkor lássuk a gépet, és a gyártói adatokat!

A gép burkolata ABS, formája majdnem tökéletes kocka, a magassága 30 centi, széle és hossza 27-27 centiméter. Elől és hátul mágneses ajtó van rajta, az ajtókon plexi, ami megszűri a fényt, így szemüveget nem is mellékelnek a gép mellé. Fontos megjegyezni, hogy a munka csak csukott ajtók mellett indítható el, így a szemünk védelme garantált!

Szemből nézve a jobb első sarkon van a bekapcsológomb, egy repeat gomb (ahogy a neve mutatja az aktuális munkafolyamatot tudjuk vele ismételni) felül pedig egy visszajelzőfény, ami azt mutatja, hogy be van kapcsolva a gép vagy azt, hogy éppen munka folyik, nem mintha ezt nem látnánk amúgy is, de azért nem árt a biztonság.

Szemből a bal hátsó sarkon van az USB csatlakozó és a tápcsatlakozó. Fontos rész még a jobboldali oldallapon lesz, itt van az elszívó gégecsövének csatlakozója és van egy elég nagy vízszintesen elhelyezett forgatható kerék is.

Fontos dolog, hogy a gyártó gondolt a gép oldalán, a gégecső alatt lévő ventilátor tisztíthatóságára is. A fedele lepattintható, a ventilátor kibuktatható, egy kis ecsettel időnként érdemes lesz letakarítani.

A K8-at három féle lézerrel lehet rendelni, 2,5- 5- és 10 wattos teljesítménnyel, ezeknél sorrendben a felvett teljesítmény 48- 48- és 60 watt. A munkadarab maximális mérete 130 x 130 milliméter lehet, a maximális vágási vastagság meg attól függ, hogy milyen erős a gép. Hozzám amúgy egy 5 wattos érkezett.

A lézer fókusza megfelelő, 0,08 milliméteres, ezzel már finom munkákat lehet végezni. A fókusztávolság fix, 40 milliméteres. A lézer 455 nanométeres, a gyártói adat szerint 27 fokos hőmérséklet esetén 10 000 óra az élettartama.

A gravírozási sebességre is kapunk adatot, ezek sorban teljesítménytől függően 7000- 12 0000- 15 000 milliméter per perc, de azért itt fontos megjegyezni, hogy ezek az ajánlott maximumok, mert anyagtól függ, hogy milyen beállítást kell alkalmaznunk. Az 5 wattos fej esetén pl. a 7000-es érték lényegében csak papíron használható, ott sem lesz mellbevágó az eredmény.

Két nagyon lényeges képesség maradt még ki, az egyik, hogy a gravírozó dobozának felső részén, a munkadarab felett van egy 2 megapixeles kamera, és ami még lényeges, hogy az USB kapcsolat mellett van Wifi is!

Az elszívó kapcsán semmilyen lényeges adatot sem közöl a gyártó, így például nem kapunk értéket a zajról vagy a légszállítási képességről sem. Jó lenne, de majd a gyakorlat úgyis megmutatja, hogy mennyire hatékony a gép.

Amit tudunk, hogy a mérete 19 x 15 x 15 centiméter, anyaga ennek is ABS. A gégecső a tetőn csatlakozik hozzá, elől találjuk a kijelzőt és a kezelőszervet. Van egy visszajelzőnk, ami a szűrő állapotát mutatja, van három LED, ami a fokozatjelző és van egy gomb, amivel ki- vagy bekapcsolhatjuk, illetve az elszívós erősségét állíthatjuk, ahogy sejthető három fokozatban.

A Wainlux K8 mellé természetesen kapunk szoftvert is. A gép amúgy LightBurn és LaserGRBL szoftverekkel is működik, de ezekről nem szeretnék beszélni, mert ahhoz, hogy minden képességet kihasználjunk a gyártó szoftvere kell, ráadásul ez az a szoftver, ami úgy lett tervezve, hogy kezdők is elboldoguljanak vele.

A program neve CutlabX. A telepítést nem taglalom, teljesen egyszerű a dolog, aki telepített már Windows alatt programot ezzel is boldogulni fog.

Indulás után, ha beregisztráltunk, akkor rögtön kapunk egy seregnyi gravírozható mintet és még több kivágható 3D puzzle-t, 5 oldalon sorakoznak a modellek. Ezeket meg kell vásárolnunk, az áruk 0 dollár, vagyis ingyen vannak. Ha valamelyiket „megveszed”, akkor a Buy gomb Use-ra vált, vagyis használhatod is.

Két lehetőséged van most, vagy Use vagy a „Click to start creation”, mind a kettő ugyan arra a felületre visz, csak a Use esetén rögtön be is tölti a „megvásárolt” mintát.

A következő feladat, hogy az USB kapcsolatot létrehozzuk, ez mindenképpen kelleni fog. Ha csatlakoztattuk a számítógépünkhöz, és be is kapcsoltuk a K8-at, akkor ki kell választanunk a jobb alsó sarokban a portot, ez nálam Com4 volt, és rá kell bökni a Connect gombra.

Amikor ezzel is kész vagyunk, akkor jöhet a Wifi beállítása, kelleni fog ez is, mert a gépben a kamera csak Wifi kapcsolat esetén működik. Ha az USB kapcsolat létrejött, akkor megjelenik egy Set Wifi gomb a Connect mellett. Erre bökve egy kis ablakban beállíthatjuk a Wifi nevét, megadhatjuk a jelszót a wifihez. Ha ez is kész, akkor újra kell a programot és a gépet is indítani.

Amikor újra fut a szoftver és be van kapcsolva a gép, akkor előbb USB kapcsolat, aztán mehet a wifi kapcsolat is a Connect-re kattintva. Most vagyunk kész, használhatunk mindent!

A szoftver esetén én az 1.1.2 verzióról írok, de amióta nálam van a gép ez már a ötödik verzió és várható, hogy fogunk kapni még újabbakat is.

A program nagyon egyszerű, és minden fontosabb beállításhoz hozzáférhetünk. Induláskor, ami neked fontos lesz az a fej sebességének és erősségének beállítása. Tudod mozgatni a fejet kis gombokkal, van konzol, ahol látod az éppen futó parancsokat, futtathatsz és menthetsz Gcode fájlokat, beállíthatod grafika esetén az erősséget, szóval a fontos dolgok itt vannak, egyszerűen, átláthatóan.

A program eleinte rendkívül idegesítő hibákat produkált, de ezek a teszt alatt, az újabb program verziók (én még erősen béta állapotú szoftverrel kezdtem) megjelenésével szép lassan elfogytak. Az itt-ott előtűnő feliratok mind angolra váltottak, és mostanra lényegében minden funkció jól használható egy kivételével. A kamerát a jelen verziónál minden indításnál kalibrálni kell.

A fejlesztővel napi kapcsolatban vagyok, elküldte a legfrissebb bétát, de az sem tökéletes, viszont látva a fejlesztés ütemét nincs kétségem, hogy ez az utolsó hiba is el fog tűnni. Rejtem nem múlik, elküldtem a riportot, videót meg amit lehetett. Egy apró dolog van még, az egyik menüben szerintem érdemesebb lett volna füleket, nem pedig oldalra görgethető csúszkát használni, de más tényleg nincs. Szóval a lényeg, ezek a hibák számosságukat tekintve eltörpülnek az első kipróbált verzió hibáihoz képest, és mivel folyamatos chat kapcsolatban vagyok a mérnökkel rögtön riportolom a megtalált hibákat, amiket Ő a következő verzióban ki is javít. Szóval, mire hozzátok kerül a gép könnyen lehet, hogy ezek a hibák már megszűnnek!

Na, eddig a rossz, de mitől jó a szoftver?

A kezelhetőség tényleg Pazar, egyszerű, kézre áll, szóval ebbe nem lehet belekötni. Nagyon tetszik, hogy kapunk alap szerkesztő képességeket is, vagyis nem kell egy komplett vektorgrafikus programot megtanulnod ahhoz, hogy egyszerűbb vagy akár kicsit bonyolultabb mintákat, szövegeket hozz létre. Elképesztően egyszerű az egész, szerintem szeretni fogjátok!

Ha idáig eljutottunk, akkor térjünk rá részletesebben is a gép egyik legszuperebb tulajdonságára, a beépített kamerára!

Amikor a nagyobb gépeimen dolgozom, akkor nagyon oda kell figyelnem, hogy ha vágok és gravírozok is egy anyagot, akkor a vágás és a gravírozás nem mozduljon el egymáshoz képest (persze most a tipikus kéklézeres masinákra gondolj, ne a komoly CO gépekre). Vagy másképp mondom. Ha van egy kivágott kicsi munkadarabom, amire utólag kell gravíroznom, akkor nagyon pontosan kell beállítanom a fej induló (0:0) pontját, hogy a gravírozás a kivágott munkadarabon a megfelelő helyre kerüljön. Az alábbi képen a számítógép képernyőjén nem a kezemben lévő gravírozott anyag képét látjátok, hanem a tervet, hogy hova kell a gépnek gravírozni. Szerintem meggyőző lett az eredmény!

Ezt a beállítást a kamerával pillanatok alatt, és hiba nélkül lehet elvégezni ugyanis megtehetjük, hogy a tálcára helyezett munkadarabot lefényképezzük a beépített kamerával, utána a CutLabX szoftverben a fényképen a megfelelő helyre tesszük a szöveget vagy az ábrát, amit gravírozni szeretnénk.

Nincs varázslat, nem kell a beállítással vacakolni. Az sem gond, ha a munkadarab nem egyenesen áll, mert a gravírozandó mintát forgathatjuk is, így teljes pontossággal illeszthetjük a munkadarabra a kamera segítségével.

Lényeges, hogy előfordulhat, hogy beüzemelés után a kamerát kalibrálnod kell. Ehhez be kell gravírozni egy célkeresztet egy kartonpapírba (vagy rajzlap is lehet, csak akkor le kell venni a lézer erősségét), utána készíteni egy fotót, majd a képernyőn felső részén látható számokat átírva a gravírozott célkeresztet a program által mutatott célkereszttel fedésbe kell hozni. Leírva bonyolultabbnak tűnik, mint a valóságban.

Most, hogy többé-kevésbé megismerkedtünk a szoftverrel kezdődhet a munka!

A hozzám érkezett 5 wattos fej pont azt tudja, mint minden más gép 5 wattos feje. Lehet vele vágni, rétegelt lemez esetén 5 milliméternél vastagabbat én nem ajánlok, de szerencsésebb 3 milliméterben gondolkozni. Vághatsz vele fenyőt is, de ez inkább elvi lehetőség, én nem javaslom.

Gravírozni sok féle anyagra tudsz, de alapvetően puhább anyagokra. Mondjuk megfelelő mennyiségű idő és türelem esetén látható nyomot hagyhatsz egy acéllemezen is, de ehhez szerint a 10 watt az ésszerű alsó határ. Szóval maradnak a puhább fémek, mint az (eloxált) alumínium, lehet bőr, fa, textil, akril, papír, szóval rengeteg minden. Ezekhez az 5 watt elég.

A legkisebb, 2,5 wattos fejjel én inkább csak gravírozást vállanék be, vágást nem. Itt van az értelme annak, hogy az elszívót külön kell megvenni, mert a 2,5 wattos gép mellé, gravírozni nem biztos, hogy beruháznék erre.

A 10 watt már nagyon sok mindenre elég lesz, akár 10 milliméteres rétegelt lemezt is vághatsz vele, gravírozhatsz acélba, szóval a lehetőségek határa kitágul rendesen!

A gép érdekessége, hogy a hagyományos megoldásoktól eltérően nem a lézerfejet állítjuk az anyaghoz, hanem az anyagot a lézerfejhez. Erre szolgál a tekerentyű a gép oldalán. Vagyis a 40 milliméteres fix fókuszt az anyagvastagsághoz kell állítani úgy, hogy a munkadarabot tartó tálcát emeljük vagy engedjük le.

A fémtálca lyukacsos. hogy a vágás szebb legyen, de magunk között szólva ez csak félig-meddig jelent megoldást az anyag megégésére. Amikor vágsz, akkor a fémlemezre felfekvő anyag alatt nagy lesz a hő, ami az anyag alsó részét megégeti.

A hagyományos gépeknél erre a célra használhatjuk a méhsejt rácsot, ami bevallom őszintén sokkal jobb, mint a Wainlux megoldás. Ezen ugyanis elég nagy felületen fekszik fel az anyag a lyukak ellenére, és ahol felfekszik ott el is színeződik.

Ezzel kapcsolatban áll az egyetlen dolog, amiben ez a gép nem teljesíti az ígérteket, sőt ezt mondhatom egy elég nagy csúsztatásnak is, mert a bemutató anyag azt állítja, hogy beépített Air Assist rendszert tartalmaz. Nos, ez konkrétan nem igaz.

Ha nem tudnátok, akkor az air assist azért van, hogy vágásnál ne égjen meg az anyag, amúgy meg arra is jó, hogy jóval kevesebb füst képződik.

Az air assist lényegében egy pumpából egy csőből meg egy fúvókából áll, ami nagy sebességgel fúj levegőt a munkadarabra a vágás közben, pontosan arra a pontra, ahol a lézer elégeti az anyagot. Ehhez képest a K8 esetén a lézerfej tetején vagy egy apró, ám elég hangos ventilátor, ami némi levegőt fúj lefelé.

Ilyen ventilátor minden esetben van a lézerfejen csak éppen egy kisebb fordulatú, halkabb darab. A Wainluxnál úgy gondolták, hogy egy nagyobb fordulatú ventilátor több levegőt szállít, így egyből kiváltja az air assist rendszereket is. Nos, nem váltja ki. A semminél azért sokkal több, de ez nem air assist sehogy sem.

Ez a 2,5- és 5 wattos lézereknél még elmegy kategória, de 10 wattnál bizony, főleg, ha vastagabb anyagot vágunk szinte elengedhetetlen a jó air assist, ami itt nincs meg.

Maga a dobozban lévő rendszer szerintem jó. Szétkaptam az egészet, mint Floki a lábtörlőt, jól megnéztem, a sínszerkezet jól megépítette a Wainlux, a tálcaemelő is normális darab, tetszik, hogy a dobozon belül egy LED csík világít munka közben. A vezetékezés talán lehetett volna profibb. Nincs egetverő hiba, de van olyan szalagkábel, ami érzésem szerint néhány centivel rövidebben jobban kiadta volna, mert így bután lóg csak.

Sok dolgot leírtam már eddig is a használatról, de most összefoglalnám a munka milyenségét.

A beüzemelés tehát nagyon egyszerű, szerintem ezen a pontom a gyártó bőven betartotta az ígéretét, vagyis olyan gépet tett le az asztalra, ami kezdők számára tökéletes megoldás. Itt nem kell tapasztalat, nem kell komolyabb számítógépes ismeret, a szoftver okán nem kell megtanulnunk egy vektorgrafikus grafikai programot, mert az alap dolgokat el tudjuk végezni anélkül is.

Nagyon jó, hogy van Wifi, de ennél a gépnél azért el lennék nélküle, mert a gyártó adja az elszívót is, így a gravírozó ott lehet a számítógépem mellett, nem kell szekrényt építeni neki, nem kell elszívó rendszert tervezni és kivitelezni és nem füstölök vele a szomszéd orra alá sem.

A füst kapcsán is majdnem jelesre vizsgázott a Wainlux. Majdnem, mert 5 wattal, a 3 milliméteres lemezt vágva szinte teljesen bent tartotta a szagokat. Maga a gravírozó doboza abszolút jól zár, nem jön ki levegő a kis elszívó pedig a legmagasabb fokozaton abszolút jó. Oké, nem állítom, hogy 100 százalékos, mert egy nagyon pici szag érződik, szóval mondjuk azt, hogy 98 százalék.

Viszont 10 wattos lézer és vastagabb anyag esetén azt gondolom (így látatlanban), hogy ez az elszívás kevés lesz. Tudván, hogy mennyi füst képződik ilyenkor szinte biztos vagyok benne, hogy ez az elszívás nem lesz elegendő.

Van még egy dolog, ami miatt nem merem a jeles osztályzatot kiosztani, ez pedig az elszívás hangereje. Alsó- és középső fokozaton még hagyján, bár aludni ott sem lehetne mellette, de legmagasabb fokozaton már-már zavaró a hang. És nem csak a hangerő miatt, hanem azért is, mert a hozzám érkezett példánynak ezen a fokozaton ciripel a ventilátora.

Nem tudom, hogy ez azért van, mert eleve rossz a ventilátor vagy azért, mert a szűrőn kevesebb levegő megy át, mint amit a ventilátor meg tud mozgatni, és így légritka tér keletkezik a ventilátor és a szűrő között, de ciripel.

A lényeg, hogy ebben a két dologban is, vagyis a beüzemelésben és az elszívásban a gyártó megtartotta, amit ígért, teljesen kezdők is tudják használni úgy, hogy nem kell további komolyabb befektetésekben gondolkozni, mint szekrény és elszívás.

A harmadik ígéret maga a munka könnyedsége, valamint a szoftver, és azt hiszem ez az a pont, ahol meg kell állni, megemelni a kalapot a gyártó előtt, mert egész egyszerűen pofon egyszerű a munka a géppel. Az, hogy egy kamera segítségével tudom a munkadarabra illeszteni a gravírozandó képet, kamera segítségével tudom beállítani a vágást iszonyatosan megkönnyíti a munkát, egyben gazdaságosabbá is teszi, mert a pontos beállítás miatt jóval kevesebb hulladék képződik.

Vagyis ezt a pontot is kipipálhatjuk, a használat is gyerekjáték!

Vagyis, összegezve az eddigieket, a Wainlux mindhárom ígéretét betartotta. Olyan gépet készítettek, ami az abszolút kezdők számára is könnyen beüzemelhető, könnyen használható és nem kell félnünk a szag vagy a füst miatt sem!

Milyen munkákra ajánlom a K8-at?

Talán furcsa lesz, amit írok, de az egyetlen korlátozó tényező nagy kéklézeres gépekhez képest csak a munkadarab mérete, ami, ahogy írtam 13 x 13 centiméter (a tálca amúgy 15 x 15 centis). Ami ebbe a méretbe belefér az elkészíthető ezzel a géppel ugyanúgy, mint bármelyik kéklézeres masinával.

A 10 wattosat is érdemes lehet megvásárolni, mert azzal a teljesítménnyel már acélra is lehet gravírozni és ugyanazt az anyagvastagságot nagyobb sebesség mellett tudod átvágni. Azzal azonban számolj, hogy véleményem szerint a nagyobb anyagvastagság vágása a keletkező több füst miatt nem lesz kivitelezhető. Vagyis a vágás maga igen, de az elszívó szerintem nem fogja tudni azt a mennyiségű füstöt elszállítani.

Szóval, ha vágni szeretnél, akkor véleményem szerint a 4-5 milliméter lehet reálisan a felső vastagság, amivel még az elszívó is boldogul. A gravírozás minősége jó, de ez nem csoda, hiszen a fókuszméret is megfelelő, ahogy írtam a dobozon belül a vázszerkezet is abszolút jól sikerült, tehát elég pontosan dolgozhatunk.

Van még két dolog, ami véleményem szerint nem sikerült jól. Az egyik, amit eddig nem említettem, hogy USB-ről is tudunk fájlokat bevinni munkára, de az USB csatlakozója valamiért nem a gépházon kívülre, hanem az elülső ajtó mögé, jobbra az alsó sarokba került. Vagyis, ha ki akarjuk venni, be akarjuk dugni a meghajtót mindig nyitogatni kell az ajtót. Nem mondom, hogy használhatatlan, inkább csak nem értem a koncepciót, az okát, hogy miért ott van.

A másik, hogy a tálca szélére kitalálhattak volna valami csipeszes megoldást, amivel a munkaanyag rögzíthető.

Itt kell visszakanyarodnom a cikk legelejére, mert ígértem, hogy elmondom mire van az L-alakú mágneses valami, ami a tartozékok között található. Nos erre. Vagyis arra, hogy például rögzítsünk vele egy textilt vagy papírt.

De nem csak erre használható, hanem arra is, hogy ha valami kisebb bilétából kell többet készíteni, ekkor ez az L-alak lehet az a sablon, amibe egymás után illeszthetjük a bilétákat. Így minden esetben pont ugyanott lesz a munkadarab.

 

Összegezzünk!

 

Ez a cikk a szokásosnál jóval hosszabb lett, de nem véletlenül, bőven volt miről írni, és biztos vagyok benne, hogy még így is lesz olyan, amit utólag, pótlólag írtam bele, mert elsőre elfeledkeztem róla.

Ha valaki most, néhány hetes használat után megkérdezné tőlem, „hogy akkor a Wainlux K8 tökéletes lett?”, akkor azt mondanám neki, hogy nem lett az, de már majdnem. Apró, már közel sem bosszantó hibák vannak még, ezek egy része a szoftver kapcsán, de ez javítható. A hardveres hiba meg igazából még csak nem is nevezhető igazán hibának, hiszen az USB A csatlakozó elhelyezése inkább csak fura, mint rossz.

A hardverben a fémtálca lehetett volna jobb. Örültem volna valami leszorítónak. Kicsit lehetne jobb a beépített 2 megapixeles kamera képe, ami sokszor csak második exponálás után ad elfogadható képet, aminek segítségével már pontosan beállítható a munka. Nem mondom, hogy tizedmilliméter pontosan, de ahogy nekem a kamerát kalibrálni, úgy 0,4- 0,5 milliméter pontosságban lehet gondolkozni, ez meg majd mindenre elé.

Bár a gép az abszolút amatőröknek készült én nem csak nekik merném ajánlani, hanem olyanoknak is, akiknek egész egyszerűen nincs szükségük a munkájukhoz ennél nagyobb masinára. Akiknek felesleges egy komplett gravírozó asztalt építeni dobozzal, elszívóval mindennel, mert, vagy csak kis dolgokkal dolgoznak, vagy csak nagyon alkalomszerűen.

Szóval maga a Wainlux K8 tényleg jól sikerült, tényleg beváltja az ígéreteket, az a 2-3 százalék plusz hiányzik a hardverből, és az a 4-5 százalék a szoftverből, hogy tényleg 100 százalékos legyen. A hardver ennyi hiányosságával együtt tudnék élni, a szoftver pedig verzióról verzióra javul, emiatt kár lenne a K8-at temetni.

Na, akkor nézzük az árakat! Kezdjük azzal, hogy a gyártó EU raktárból szállít hozzánk mindent, így vámot, áfát pluszban nem kell fizetnünk, és gyorsan meg is kapjuk a csomagot. A menő dizájn és a sok kellemes képesség ellenére a gépek szerintem nem kerülnek sokba. A termékeket az alábbi felsorolásban található linkre kattintva találjátok meg.  A vásárláshoz minden esetben használjátok majd fel a HOC-HU kuponkódot, ezzel az árak a következőképpen néznek ki:

• Wainlux K8 2,5 watt - még nem kapható

• Wainlux K8 5 watt - 128 157 forint

• Wainlux K8 10 watt - 145 476 forint

• Wainlux MD22 Mini-elszívó - 58 882 forint

• Üvegforgató a géphez - 17 315 forint

.

Megvásárolhatod a terméket az Aliexpressen is itt:

• Wainlux K8 gravírozó

.

.

A cikk kereskedelmi üzenetet tartalmaz