Meglepően barátságos és stabil gép, gyakorlottaknak talán kicsit túlzottan is.

Már tavaly év végén kitaláltam, hogy kipróbálok egy közepes árfekvésű drónt. A JJRC légcsavarosára esett a választásom, ami árban inkább a középkategória aljára van pozícionálva. Mielőtt tovább lépnénk, tisztázzuk, hogy mit gondolok én középkategóriának.

A belépő szint, legalábbis a már valamire használható madaraknál 80 és 200 dollár között van. Ami ez alatt az ár alatt van, az maximum gyenge játéknak nevezhető, amivel általában jóval nehezebb normálisan repkedni, mint az akár csak kicsivel drágább, 100-120 dolláros darabokkal. Ezekben a motorok még szénkefések, a kontroller éppen csak nem akar szétesni, a karok lötyögnek, és egy kis szellő is elfújja őket.

A használható, már középkategóriás masinák 200 dollár magasságában indulnak. Ezeknél már elvárható az erős, szénkefe mentes motor, a GPS, esetleg egyéb szenzorok is, illetve a használható minőségű kamera. A gyártók persze nem egyformán képzelik el, hogy nekünk mi lenne jó. Van aki kihagyja a szenzorokat, de szuper kamerát rak a gépre, mint például a Hubsan H117S Zino esetén (tesztünk a Zinoról itt olvasható: Hubsan Zino teszt – DJI gyilkos drón negyedáron?), míg mások a kamerából választanak gyengébbet, cserébe több szenzort raknak a gépbe, mint például tesztünk alanyába, a JJRC x12-be.

A felső kategóriát nem kell bemutatni, ezek a gépek a maguk nemében mind különlegesek. 400 dollár felett már remek repülési képességeket, nagy hatótávot és remek kamerát kapunk. Persze itt a felső határ már a csillagos ég, a legjobb amatőr vagy félprofi gépek bőven ezer dollár felett vannak, ami azért valljuk be, legalábbis itthon, keveseknek megfizethető.

Jelen tesztünk alanya, a JJRC gépe, a Hubsan Zinonál valamivel olcsóbb, mégis annak egyik konkurense, legalábbis árban. A célközönség viszont teljesen más, és ez remélem az alábbi cikkből is ki fog derülni. Emiatt, próbálok majd némi párhuzamot vonni a két drón képességei között, hogy el tudjátok dönteni, nektek melyik való inkább.

CSOMAGOLÁS ÉS KÜLSŐ

Az első vaskos pirospontot már akkor behúzhatjuk a JJRC mellé, amikor a kartonból kivesszük, ugyanis egy teljesen használható hordtáskában érkezik a cucc. A rezgéstől, töréstől védő puha csomagolásban külön rekeszben találjuk az akkumulátort és a drónt, a távirányítót és a tartalék lapátokat. Ha negatívumot akarok említeni, az lenne talán, hogy három akkumulátort már nem lehet elhelyezni. Kettőt még igen, mert az egyik mehet a gép hasára, a másik meg az akku tartó fakkba. És miért hátrány, ha nem fér be három akksi? Na, erről kicsit később!

A JJRC x12 becsukható karokkal rendelkezik. Kicsit origamis a dolog, mert nem csak a kart kell kihajtani, hanem a karok végén lévő lábakat is. Ez azért jó, mert becsukva egy kicsit nagyobb kabátzsebbe is elfér. Maga a szerkezet 17,2 x 9 x 5,5 centiméteres, vagyis valóban kicsi, a tömege 415 gramm akkumulátorral együtt, ami közepesnek mondható. Az új amerikai szabályozás, az engedély nélküli drónok súlyhatárát 250 grammban határozta meg, hogy nálunk mi lesz, még nem tudjuk.

Ami mindenképpen jó, hogy a JJRC x12 annyira apró és csendes, hogy nem hívja fel magára a figyelmet, vagyis jó eséllyel akkor sem lesz gondunk vele, ha a hazai szabályozás is alacsonyabb tömeget határoz majd meg, mint amennyit ez a gép nyom.

Az akkumulátor a gép hasába pattintható, a kioldást a két oldalon található gombok hátra húzásával tudjuk megoldani. Stabil, biztonságos megoldás, ha ez kiesik, akkor már a gépnek is vége van úgy odacsaptad valahova.

Egyéb érdekesség nincs. Elől a kamera, alul szenzorok és akkumulátor, felül egy elegáns bogárhát.

VEZÉRLŐ

Számomra a távirányító, vagy mondjuk szakszerűbben, a kontroller meglepően jónak tűnik. Pontosabban nem csak tűnik, az is. Persze minden csak viszonyítás kérdése, egy 350 ezer forintos DJI kontrollerrel nem merném még csak egy asztalra sem letenni, de a maga kategóriájában igazán finom darab. A karok könnyen mozognak, de nem lötyögnek, az irányítás vajpuha, de tényleg, tökéletes. A távirányítóról kikapcsolható a GPS, van automata felszállás és visszahívás gomb, fényképeket készíthetünk és videót indíthatunk, de nem maradt le a kamera döntésére szolgáló tekerentyű sem.

A gombok határozottan, de könnyen nyomkodhatók. Kicsit süllyesztve vannak, így véletlenül nehezen nyomjuk meg őket.

A telefonunkat egy, a kontrollerre pattintható rugós tartóba helyezhetjük. Az aprónak nem mondható Xiaomi Mi Note 10 telefonom nem akart kiesni belőle.

A kontroller tehát, ha orbitálisan nagy pirospontot nem is, de egy szemmel jól láthatót megérdemel.

Nem teljesen a kontrollerhez tartozik, de fontos tudni, hogy a gép simán irányítható telefonról is. Ennek azért van nagyobb jelentősége, mert mint feljebb írtam, a szerkezet nem túl nagy, így megtehetjük, hogy a kabátunk zsebébe visszük magunkkal, ilyenkor a távirányítót akár otthon is hagyhatjuk. Persze azt azért tudni kell, hogy a telefonról történő vezérlés sosem lesz olyan pontos, mint ha kontrollert használnánk, de a lehetőség azért adott.

KÉPESSÉGEK

Ahogy a bevezetőben említettem, a JJRC x12 a Hubsan Zino konkurensének tekinthető, ugyanakkor teljesen más közönséget céloz meg. Amíg a Hubsan gépe a gyakorlottabbaknak fog igazán örömöt nyújtani, addig a JJRC-vel az abszolút kezdők, és a kicsit gyakorlottabbak fognak gond nélkül, és ezt hangsúlyozzuk ki, GOND NÉLKÜL repkedni.

A Zino egy erős és gyors gép remek kamerával és GPS-szel, viszont mindenféle repüléskönnyítő szenzor nélkül. A JJRC ezzel szemben, bár kellőképpen erős, mégsem gyors, sőt, még gyakorlott (vagyis nem kezdő) módba kapcsolva is inkább a megfontolt kifejezés jut róla eszembe. Ha átkapcsoljuk kezdő módba, akkor pedig tényleg művészet lesz lezuhanni vele.

A JJRC x12, vagy másik nevén, a JJRC Aurora nem kapott őrült jó 4K-s kamerát, csak egy közepes, FHD felbontásút. A három tengelyes gimbal (még a Xiaomi FIMI A3 is csak kéttengelyes) sem csúcsminőség, de, ahogy a cikk végén, a tesztvideóban látni fogjátok, szépen teszi a dolgát, és simítja ki a repülés közben sebesség vagy irányváltásokat.

Ami pedig a legjobb a gépben, és ami miatt sokkal alkalmasabb a kezdő pilóták részére, a szenzorhad, amit a gépre szereltek. Sajnos elől vagy oldalt nincs optikai érzékelő, mint például az ötször ennyibe kerülő DJI Mavic-en, de azt hiszem ennyi pénzért ezt nem is várja el senki. Ám, a magam részéről, ezért az árért igencsak értékelem, hogy a GPS mellett optikai, és ultrahangos érzékelő is segíti a magasságérzékelést és a pontos leszállást. Nem igazán tudok másik drónt, ami ebben az árkategóriában ilyet tudna, még a dupla ennyibe kerülő Xiaomi FIMI X8 SE is csak optikai érzékelőt kapott az aljára, míg a már említett Zino még azt sem. Szóval, ez egy hatalmas nagy pirospont, akkora, hogy be sem fér az ellenőrzőbe!

A gép hatótávolsága is meglepően nagy, és a lehetőségekhez képest a WIFI kapcsolat is egész stabil, de erről is szólok majd később. A mellékelt adatok szerint a maximális repülési magasság 500 méter lehet, a maximális hatótáv pedig egy kilométer.

Az utóbbi hetekben több helyen is reptettem a madarat, és bebizonyosodott az, ami minden wifis gépnél, hogy nagyban függ a hatótáv attól, hogy lakott területen, vagyis wifivel sűrűn lefedett helyen vagyunk, vagy esetleg a falu szélén a pusztában. Előbbi esetben már 100 méteres magasság körül elveszett a jel, utóbbinál pedig, a viszonylag nagy reptetési terület ellenére nem sikerült hatótávon kívülre vinnem a gépet.

Itt jegyzem meg, hogy ezeknél a kicsi gépeknél, nem sok értelmét látom már az egy kilométeres hatótávnak sem, mert biztonságban reptetni leginkább látótávolságon belül lehet őket. Persze extrém esetben ki lehet próbálni mennyi az annyi, mert ha elveszik a jel, akkor a JJRC x12 visszatér hozzánk magától.

A WIFI-vel kapcsolatban nagyon fontos még, hogy 5 GHz-es sávban működik, szóval olyan telefonnal, ami csak a régi 2,4 GHz-en kommunikál, nem fogtok boldogulni!

Tudásból az eddigieken kívül is van még bőven. Ismeri a körberepülést, tud minket követni is. Ez utóbbi műveletek ráadásul meglepően jól abszolválja, követés közben egész jó képeket lehet magunkról készíteni, nem rángatózik se a gép, se a kamera.

Az eddigieken kívül, a GPS segítségének hála, lehetőség van az előre tervezett útvonalon történő reptetésre is. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de még egyetlen drónomnál sem használtam ezt, maximum, amíg teszteltem a gépet. Mindegy, nem árt ha van ilyen is, hátha valaki jobban szeret ülni, és nézni hogy repül a madár, mint élesben irányítani.

A végére még egy érdekesség, a JJRC x12 esetén a GPS kikapcsolható. Elsőre furcsán hangzik, hiszen mi a fenének kapcsoljuk ki, ha van. A magyarázat egyszerű, zárt térben, tetővel a fejünk felett nem lesz műholdkapcsolat, így a repülés közben a magasságtartás nem erre, csak a hason lévő ultrahangos és optikai szenzorra hagyatkozik.

Végül itt a kamera, amiről bővebben szólnunk kell. Mint azt már olvashattátok, a fotó-videó masina egy három tengelyes gimbalt kapott maga alá, ami, ha nem is egy sokszázezres műszer pontosságával, de remekül teszi a dolgát. Mivel nem zúztam le a gépet, azt nem tudom megmondani mennyire bírja a fizikai abúzust, de normál körülmények között szépen úszik a kamera a felvételek tanúsága szerint.

A drón legnagyobb gyengesége amúgy maga a kamera. A 4K-nak mondott szerkezet a valóságban nem képes 4K felvételeket készíteni. Ha jobban elolvassuk az apróbetűs részt, akkor kiderül, hogy a szenzor (állítólag) 4K felbontású, és a készíthető fotók is ilyen felbontásúak, de a videók „csak” 1080p felbontásúak, a képfrissítés, legalábbis szemre maximum 30 képkocka másodpercenként, bár inkább még ez alá saccolnám.

Az elkészült felvételeket 4K tévén nem fogjuk örömmel nézegetni, a minőség inkább arra teszi alkalmassá, hogy például Facebookon megosszuk. A felbontás természetesen megvan, de a tömörítés miatt a részletesség, legalábbis a nagyon közeli tárgyaknál a béka feneke alatt van. Öröm az ürömben, hogy kapunk szoftveres zoomot a kamerához, hogy rá tudjunk közelíteni a távoli dolgokra.

HASZNÁLAT

A JJRC x12 meglehetősen érdekes a wifis kapcsolat tekintetében. A hasonló madaraknál általában az történik, hogy a kontrollert és a telefont is a drónnal kell párosítani. A kontrollerrel irányítjuk a repülést, a telefonon látjuk a kamera képet meg a telemetriát. A JJRC x12 azonban, szerencsére, teljesen másképp működik.

Elsőként a drónt kell bekapcsolnunk. Meghallgatjuk a csöppet idegesítő dallamot, ami az indulást jelzi. Ezután kell bekapcsolnunk a kontrollert, ha a fények már nem villognak a drónon, akkor jók vagyunk. Végül a telefonnal csatlakozni kell a kontrollerhez. Vagyis nem a drónhoz! Illetve a drónhoz csak akkor, ha az irányítás a telefonnal történik.

Miért jó, hogy a telefon a kontrollerhez csatlakozik? Azért, mert a távvezérlő antennái erősebbek, mint ami a telefonunkban van, így a kapcsolat a telefonunk és a drón között a kontrolleren keresztül történik. Ezzel a módszerrel érezhetően kisebb a késlekedés a telefonunkon megjelenő kép és a valóság között. Vagyis, sokkal jobban rábízhatjuk magunkat a kamera képére az irányítás közben. Még érthetőbben, nyugodtan nézhetjük a telefonon a kamera képét, és irányíthatjuk a gépet eszerint, nem kell állandóan felnézegetni, hogy tényleg ott van-e, ahol gondoljuk, hogy lennie kéne.

Az eddig leírtakból már kialakulhatott egy egészen pontos kép a gép tulajdonságairól, és ezt a képet nem fogom lerombolni, sőt, csak erősíteni tudok rajta!

A JJRC x12 egy iszonyú stabil, még szeles időben is biztonsággal használható masina. Nyilván nem orkán erejű szélre kell gondolni, de ma, a cikk előtti repülésnél például, elég kellemetlen széllökéses idő volt, de az x12, vagy ahogy feljebb már írtam, a JJRC Aurora abszolút jól viselte ezt. A szenzorainak hála, még nagyobb széllökés esetén, lebegés közben sem himbálózótt fél métrnél messzebbre, remekül kompenzálta a szél erejét.

Mindez igaz a repülés közbeni viselkedésre is. Gyakorlott pilóták biztos kevésnek éreznék a sebességét, de ez a hátrány valahol a gép előnye is. Megfontoltan, stabilan repül, egész egyszerűen az utóbbi idők legjobbja a kezdők, vagy az újrakezdők csoportjának.

Persze nem szeretném ezzel azt éreztetni, hogy más nem használhatja, mert igazán élvezetes vele a repülés. Marha sok adrenalint nem fog az élmény az ereinkbe pumpálni, de sokan vannak, akik ezt nem is igénylik, nekik tökéletes lesz a masina.

Feljebb, talán a csomagolásról szóló részben írtam, hogy maximum egy hibát fedezhetünk fel, azt, hogy a hordtáskában csak két akkumulátornak van hely. Mondtam ezt azért, mert bár a gyártó egy töltéssel 25 perc repülési időt ígér (a valóságban ez inkább 20-22 perc) ez a 20 perc úgy suhan el, hogy észre sem veszed. Vannak gépek, amik annyira le tudnak a teszt alatt fárasztani, hogy már azt lesem, hogy mikor merül le végre az akkumulátor, de a JJRC x12 nem ilyen.

Volt már olyan drón a kezemben, amiről ezt írtam, persze ehhez valószínűleg az is kell, hogy szeress drónozni. De tény, a JJRC madarával a 20 perc iszonyúan kevésnek tűnik. A mai 20 fok körüli időben, napsütésben szívesen pattintottam volna fel a tartalék akksit, és repültem volna még legalább 20 percet.

Ami talán némi gyógyír lehet, ha csak egy akkumulátorunk van, hogy a töltő USB kapcsolattal működik, így, ha autóval megyünk drónozni, akkor a szivargyújtós, USB-s adapterről újra tudjuk tölteni, amíg heverészünk kicsit a fűben.

A zárás előtt nézzétek meg a gépről készült rövid videómat is:

KONKLÚZIÓ

A lényeg a cikkben olvasható, de ha lusta voltál végigolvasni, akkor néhány mondatban az összefoglaló:

A JJRC x12 egy remek drón, remek áron. Komoly, magasabb kategóriás madarak képességeit üti meg szenzorok, irányíthatóság és stabilitás terén, de a kamera sajnos nem veszi fel a versenyt a gyakorlottabbaknak ajánlható, de az Aurorával szemben, zárt térben használhatatlan Hubsan Zino-val, vagy akár a hasonló árban lévő Xiaomi Fimi A3-mal.

A repülési élmény első osztályú, hibátlan, magával ragadó. Letehetetlen a masina, szinte kötelező rögtön legalább a dupla akksis csomagot megvásárolni belőle.

A JJRC X12 Aurora drónt a következő hivatkozáson tudod megvásárolni. Vásárlásnál választhatsz, hogy egy- kettő- vagy három akkumulátorral rendeled meg. Szállítási módnak mindenképpen a vám és ÁFA mentes Priority Line módot jelöld ki!

Vásárlás ide kattintva:

JJRC X12 AURORA DRÓN

.